Miért szeretem a pszichiátriát?
A pszichiátria a legjobban rászorulókon segít, ami az orvoslás lehetséges feladatai között kétségkívül a legjobban nemesítő. A nehéz sorsú emberek ráadásul nem csak saját életük folyását segíthetik újra mederbe a hiteles pszichiáter segítségével, hanem közvetetten családjuk és tágabb környezetük is megéli a családtag életfolyamatában bekövetkezett változásokat. Legyen szó súlyos pszichiátriai tünetek megértéséről és enyhüléséről, vagy egy kórosan szerveződött személyiség szerkezetének fokozatos megváltozásáról, esetleg a személyiségműködés kedvező befolyásolásáról, netán a káros szenvedélyek életromboló hatása elleni küzdelemről, a pszichiáter segítsége mind az egyénnek, mind környezetének segít.
A pszichiátria az egyik legkomplexebb és legteljesebb képet nyújtja az emberről. Aki pszichiáternek tanul, az az emberi szervezetről nyer orvosi ismereteket, kiemelten az agyról. De emellett a lélektani oldalról és a szociális tényezőkről is számos fontos, az egészséget befolyásoló tényező ismeretének birtokába kerül. A kulturális különbségek ismerete szintén része egy pszichiáter tudástárának. Ez az antropológiai tudás az egyes népek és etnikumok világképeinek összehasonlító és magyarázó tanulmányozása révén érhető el és részben a szakma gyakorlati megélése is magával hozza. Végül, de nem utolsósorban a spirituális és filozófiai fogékonyság is részévé válhat a pszichiáter működésének.
A pszichiátria napi szinten szembesül fontos etikai és egyéb természetű elméleti kérdésekkel a szabadság, hatalom, éntudat, én és közösség viszonya, a jó és rossz kérdése témákban valamint foglalkozik az egyén és a természetfeletti megélés kapcsolatával is. Mindebből következik, hogy egy pszichiáter sok más orvosi és nem orvosi szakterülettel is érintkezésbe kerül.
A pszichiátria az orvosi és pszichológiai ismeretek ötvözése által foglalkozik az emberi lélek gyógyításával, tárgya kifejezetten az ember kóros lelki működése illetve a lélektani felépülés lehetőségei. Sokszor felmerül, hogy miért pszichiáter, miért nem pszichológus segítsen rajtunk? A pszichológus bölcsészeti egyetemen végzett, gyógyszerek felírásával nem foglalkozik. A pszichiáter orvosi egyetemet végzett és olykor akár a magasabb szinten művelheti a pszichológia tudásanyagát, mint maguk a pszichológusok. Mind a két terület szakembere rendelkezhet pszichoterápiás szakvizsgával, ami a "beszélgetve gyógyítás" módszertana. Ezért mindig azt javasolom, hogy előbb érdemes pszichiáterrel konzultálni panaszairól!
A pszichiátria az egyike azon kevés szakmáknak, ahol egy ember teljes életét is végig lehet kísérni akár (ilyen még a háziorvos, a pszichológus, a pap) és gyönyörködni fejlődésében. Ebben a szakmában valósítható meg az egyik legmagasabb szintű önismeret, így a pszichiáter önmagának is mindvégig "esete". Vagyis a saját személyisége a fő munkaeszköze és ezért kénytelen jól ismerni azt.
Ez alap szintű elvárás a szakmailag megalapozott és hiteles pszichiátriai munka érdekében, mely az emberi kapcsolatokra épül.
Ez azt jelenti, hogy bármilyen beállítottságú pszichiáter is lesz az ember (főként gyógyszerekkel dolgozó úgynevezett "biológiai pszichiáter", és/vagy pszichoterápiával dolgozó "pszichoterápiás" szakember), pácienseivel kialakul egy közvetlen és szoros emberi kapcsolat, ami például egy kizárólag műtőben dolgozó sebész esetén nem tapasztalható meg ugyan így. Az emberi kapcsolat azt jelenti, hogy a rendszeres találkozások és beszélgetések sorozatában a szakember és a páciens hat egymásra, érzékelik egymás lelki folyamatait és reakcióik - beleeértve a terápiára adott választ is - függenek ennek a kapcsolatnak a minőségétől. A jó minőségű orvos-beteg kapcsolat nagyobb valószínűséggel eredményez sikeres felépülést egy páciens életében.
A pszichiáter munkája olyan, mintha egy több ezer ember által írt regényt olvasna, melynek lapjain kirajzolódnak az egyetemes emberi problémák körvonalai: a szenvedésé, a boldogságé, az élet értelmének kereséséé, a hiteles élet feladatáé. Ez a regény számomra megunhatatlan.